„Szigligeti Ede komédiája reflektál a beregszászi társulat sanyarú helyzetére. Méltó módon: öniróniával és humorral. Vidnyánszky a legjobb formáját mutatja, könnyed, elegáns és pontos, mint mindig, amikor játszik, és nem patetikus. Az előadás több mint aktuális párhuzam és klasszikus penzum: fölszabadult, kreatív társulati munka. A színészeket játszó színészek keretbe foglalják a darabot, kiszólnak, beszólnak, kommentálják, zenével körítik, elidegenítik és domesztikálják az eredetit – mindezt ugyanazzal a közvetlen gesztussal.” – Koltai Tamás: Cigány élet ez (Élet és Irodalom, 2007. szeptember 13.)

„A színház és a színházi lét mint téma Vidnyánszkyéknak alkalmat és ürügyet szolgáltat a szellemes, dobbal, gitárral, hegedűvel és más zeneszerszámokkal prezentált élőzene révén »kihangosított« némajátékokkal kiegészülő közbe- és félreszólásokra. Ezek egyrészt vitán felül színesítik a gyakorlatilag teljes szöveggel elhangzó örökzöld komédiát, másrészt kevésbé vidám összefüggésekre irányítják a nézők figyelmét: nevezetesen a beregszászi társulat állandósult létbizonytalanságára – mégpedig korántsem a gyomrot megülő panaszáradat formájában, hanem az önreflexió és az önirónia eszköztárának bevetésével.” (Jászay Tamás: Színházat csinálni jó dolog-log-log)