A SEPSISZENTGYÖRGYI TAMÁSI ÁRON SZÍNHÁZ vendégjátéka

2008. november 19., szerda 19 óra

Bárka Színház, Vívóterem (VIII. kerület, Üllői út 82.)

A CSODA

játék Tamásival két részben

az Énekes madár című színjáték alapján

Tamási Áron: Nemes Levente

Gondos Eszter, vénleány: D. Albu Annamária

Gondos Regina, vénleány: Gajzágó Zsuzsa

Gondos Magdolna, fiatal leány: Kicsid Gizella

Bakk Lukács, vénlegény, Eszter vőlegénye: Pálffy Tibor

Préda Máté, vénlegény, Regina vőlegénye: Váta Loránd

Kömény Móka, fiatal legény: Nagy Alfréd

Köményné, Móka anyja: Molnár Gizella

Ismeretlen nő: Pál-Ferenczi Gyöngyi

Álarcosok: Debreczi Kálmán, Diószegi Attila, Fazakas Misi, Kolcsár József, Márton Lóránt, Mátray László

Rendező: Bocsárdi László

Dramaturg: Sebestyén Rita Júlia és Czegő Csongor

Díszlet- és jelmeztervező: Bartha József

Koreográfus: Könczei Árpád

Zenei anyag: Könczei Árpád, Dresch Quartett

Zenei válogatás: Bocsárdi László

Tamási Áron Énekes madár című színjátékából készült A csoda című előadás a Tamási Áron Színház 2001/2002-es évadának egyik legnagyobb szakmai és közönségsikernek örvendő, meghatározó jelentőségű produkciója volt. A Tamási Áron nevét viselő intézmény – fennállásának 60. évfordulója alkalmából – új szereposztásban és néhány lényeges koncepcionális módosítással mutatta be az előadás felújított változatát.
Az idősödő vénleány testvérpár, Gondos Eszter és Regina maga gazdálkodik, küzd a falu előtti megbecsülésért, amelynek „koronáját” férjhez menetelük jelentené, de sem Bakk Lukács, sem Préda Máté nem szerelmes, s emiatt halogatják az esküvőt hosszú évek óta. Velük ellentétben Gondos Magdó és Kömény Móka egymásra találása az igaz szerelem jegyében születik – felébresztve az idősebbek irigységét és féltékenységét...

2008. november 20., csütörtök 19 óra

Thália Színház (VI. kerület, Nagymező utca 22–24.)

Anton Pavlovics Csehov

SIRÁLY

Színmű két részben

Makai Imre fordítása alapján

Szereplők:

Arkagyina, Irina Nyikolajevna, színésznő: Gajzágó Zsuzsa

Trepljov, Konsztantyin Gavrilovics, a fia: Nagy Alfréd

Szorin, Pjotr Nyikolajevics, Arkagyina testvére: Váta Loránd

Nyina Zarecsnaja, gazdag földbirtokos fiatal leánya: Kicsid Gizella

Samrajev, nyugalmazott hadnagy, Szorin jószágigazgatója: Veress László

Polina Andrejevna, a felesége: Albu Annamária

Mása, a leányuk: Szalma Hajnalka

Trigorin, Borisz Alekszejevics, író: Pálffy Tibor

Dorn, Jevgenyij Szergejevics, orvos: Nemes Levente

Medvegyenko, Szemjon Szemjonovics, tanító: Diószegi Attila

Jakov, cseléd: Kolcsár József

Szakács: Márton Lóránt

Szobalány: Magyarosi Imola

Díszlettervező: Bartha József

Jelmeztervező: Kiss Zsuzsa

Zeneszerző: Könczei Árpád

Dramaturg: Radnai Annamária

A rendező munkatársa: Czegő Csongor

Rendező: Kiss Csaba

Színház a kertben. A díszlet a tó víztükre s a túlparton felbukkanó Hold vöröses tányérja. A darabot a földbirtokos (amúgy híres színésznő) fia, Konsztantyin Gavrilovics írta, a főszerepet a szomszéd földbirtokos lánya, Nyina Zarecsnaja játssza, a közönség pedig a birtokon nyaraló családból és barátaikból áll. Rendkívüli este az unalmasan csordogáló síkvidéki nyárban. Ebből a képből indul Csehov Sirálya, hogy egy hétköznapi, eseményekkel alig terhelt történet által a sztyeppén meglapuló birtok lakóiról s állandó változásban lévő viszonyaikról meséljen.

Egy ember végtelenül több annál, mint amit első pillantásra megállapítunk róla. Mintha ezt üzenné Csehov finom iróniával megírt darabja. Líraisága, fordulatai az ember iránti örök kíváncsiságból, egyfajta bölcs megértésből fakadnak: egyetlen helyzet vagy jellem sem lehet lezárt, senki sem lehet velejéig rossz (mint ahogy szeplőtelen sem).

„Írok egy darabot, a Sirály. Forte kezdem, piano végzem, sok-sok beszéd az irodalomról, kevés cselekmény és öt pud szerelem.” – írja darabjáról egyik levelében Csehov.

Mintha egy nagy család szerteágazó, bonyolult életébe pillantanánk be a Csehov által megnyitott ablakon át: sok furcsa rokon, kimondott vagy kimondatlan konfliktusok, feszültségekkel teli viszonyok – és persze nagyon sok szeretet. Először csak egy családi fotó: néhány alak az előtérben, arcok, közelségek. Később levelek kerülnek elő, majd rég elmúlt gyermekkorok amatőr felvételei. Egyre több részletet fedez fel a kémlelő, egyre több apró történetre érez rá, ahogy a kirakós játék újabb és újabb darabjai bukkannak elő. Egyre mélyebben lát bele a képek, levelek, mondatok mögötti sorsokba, hogy végül, mikor belépnek, már ismerősként üdvözölje őket – igen, ez Borisz Alekszejevics, ez Irina Nyikolajevna, igen: Kosztya, Petrusa, Mása és Nyina.

Kritikai visszahang:

METZ KATALIN: SORSUKBA ZÁRT, DIDERGŐ LELKEK (Magyar Hírlap, 2008. november 21.)

Tarján Tamás: FÉMNÁD – www.revizoronline.com