Ahogy tetszik - Beregszászról
Május 18-án és 19-én először látható Budapesten a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, a debreceni Csokonai Színház, a Gyulai Várszínház, valamint az Égtájak Iroda közös produkciója Shakespeare Ahogy tetszik című komédiája. Az előadást Vidnyánszky Attila rendezte a tőle megszokott „beregszászi” stílusban. Jegyek a Merlin Színházban és a merlin.jegy.hu oldalon válthatók.
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadásaival fejeződik be a Vendégségben Budapesten - Határon túli magyar színházi estek tavaszi féléve.
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadásaival fejeződik be a Vendégségben Budapesten - Határon túli magyar színházi estek tavaszi féléve.
Május 18. kedd és május 19. szerda este 7 óra – Merlin Színház
William Shakespeare: Ahogy tetszik
– komédia –
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház vendégjátéka
Szereplők:
A száműzött herceg: Ivaskovics Viktor
Frigyes, a herceg öccse: Kacsur András
Amiens: Szabó Imre
Jaques: Vass Magdolna
Le Beau: Orosz Ibolya
Charles: Szabó Imre
Olivér: Sőtér István
Orlando: Ferenczi Attila
Ádám: Orosz Ibolya
Próbakő, bohóc: Rácz József
Csűrcsavar Olivér: Béres Ildikó
Corinnus, pásztor: Domareckaja Júlia
Silvius: Krémer Sándor
Vili, parasztlegény: Ifj. Vidnyánszky Attila
Hymen: Béres Ildikó
Rosalinda: Tarpai Viktória
Célia: Kacsur Andrea
Phoebe: Orosz Melinda
Juci: Gál Natália
Díszlet- és jelmeztervező: Alekszandr Belozub
Rendező: Vidnyánszky Attila
A gyulai Shakespeare Fesztivál 2009-es szabadtéri bemutatójának kőszínházi változata – a szövegtől némelykor elrugaszkodó, szellemes „Shakespeare-játék” a megszokott „beregszászi stílusban”.
„Shakespeare mellett nem kell ügyvédként szólnunk. A világ valaha élt legérvényesebb drámaköltője, s egyik legszellemesebb vígjátékírója. Attól tud örök érvényű lenni, hogy a szikrázó filozófiát, a magasröptű gondolatokat egészen köznapi eseményekbe ágyazza be. Olyanokba ráadásul, amelyek az emberiség történetében minduntalan, a mai napig visszaköszönnek. Az Ahogy tetszik sem légből kapott mese.
Élt egyszer, még a tartományok sokaságából álló Franciaországban egy trónbitorló, aki hercegbátyját, a jog szerinti uralkodót megfosztotta hatalmától. A trónfosztott herceg, hűséges kíséretével az ardennes-i erdőkbe vette be magát. Sorscsapásnak hinnénk száműzetését, ám hamar, és nagyon kellemesen csalatkozunk. A háborítatlan természetben a főúri hajléktalanok lelkét hamar átjárja a szabadság nyugalma.
Engem sem vonz az erdőn túli világ, a torzsalkodás, a világban uralkodó erőszak, az irigység, a pénzéhség; az, hogy ki akarom a másikat szorítani, nem hagyok teret neki, még akkor sem, ha a testvéremről van szó. Inkább a vágyakról, az álmokról mesélek, arról, ahogy nekem tetszene az élet: milyenné szeretnék válni, milyen embereket szeretnék látni magam körül. Modern reneszánsz vígjátékot kínálok, bizonyítandó, hogy itt és most is, ki lehet szakadni, le lehet vetkőzni a világ megannyi iszonyatát, és szabad szerelmesen ízlelgetni a titkokat.
Az én erdőm a szó mélyen rousseau-i értelmében vett természetiséget idézi: azt, amelybe kilépve, az ember visszatalál önnön természetéhez. A kiszakadás – beilleszkedés. Nem a Szentivánéji álombeli helyzet, amelyben az erdő a tudatalattink erdeje. Itt az átöltözések újjászületések: életből életbe való átlépések, önmagunk kipróbálása egy másik lényben. Szabadjon akár a másik nemben is, hitelesnek eljátszanom magamat! A szabadságom az, hogy játszhatom, s a játékomban bármit megtehetek.” Vidnyánszky Attila
„[Vidnyánszky] megtartja a darab cselekményét, de azt kiszólásokkal, idézetekkel, betétekkel, játékokkal minduntalan fellazítja. Előadásának két kulcsszava van: a játékosság és a társulati kifejezés- és létezésmód. A kettő feltételezi egymást. A produkciónak az asszociációk végtelen sorára épülő előadásmódját csak összeforrott, közös színházi nyelvet beszélő együttes tudja megvalósítani és elfogadtatni. Másfelől csak erős társulat képes arra, hogy tagjai betöltsék egy konstrukció minden pontját. Ilyen társulat a beregszászi, különösen, ha Vidnyánszkyval dolgozik.” – Nánay István: Próbakő és társai. www.revizoronline.com
Képek az előadásból
William Shakespeare: Ahogy tetszik
– komédia –
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház vendégjátéka
Szereplők:
A száműzött herceg: Ivaskovics Viktor
Frigyes, a herceg öccse: Kacsur András
Amiens: Szabó Imre
Jaques: Vass Magdolna
Le Beau: Orosz Ibolya
Charles: Szabó Imre
Olivér: Sőtér István
Orlando: Ferenczi Attila
Ádám: Orosz Ibolya
Próbakő, bohóc: Rácz József
Csűrcsavar Olivér: Béres Ildikó
Corinnus, pásztor: Domareckaja Júlia
Silvius: Krémer Sándor
Vili, parasztlegény: Ifj. Vidnyánszky Attila
Hymen: Béres Ildikó
Rosalinda: Tarpai Viktória
Célia: Kacsur Andrea
Phoebe: Orosz Melinda
Juci: Gál Natália
Díszlet- és jelmeztervező: Alekszandr Belozub
Rendező: Vidnyánszky Attila
A gyulai Shakespeare Fesztivál 2009-es szabadtéri bemutatójának kőszínházi változata – a szövegtől némelykor elrugaszkodó, szellemes „Shakespeare-játék” a megszokott „beregszászi stílusban”.
„Shakespeare mellett nem kell ügyvédként szólnunk. A világ valaha élt legérvényesebb drámaköltője, s egyik legszellemesebb vígjátékírója. Attól tud örök érvényű lenni, hogy a szikrázó filozófiát, a magasröptű gondolatokat egészen köznapi eseményekbe ágyazza be. Olyanokba ráadásul, amelyek az emberiség történetében minduntalan, a mai napig visszaköszönnek. Az Ahogy tetszik sem légből kapott mese.
Élt egyszer, még a tartományok sokaságából álló Franciaországban egy trónbitorló, aki hercegbátyját, a jog szerinti uralkodót megfosztotta hatalmától. A trónfosztott herceg, hűséges kíséretével az ardennes-i erdőkbe vette be magát. Sorscsapásnak hinnénk száműzetését, ám hamar, és nagyon kellemesen csalatkozunk. A háborítatlan természetben a főúri hajléktalanok lelkét hamar átjárja a szabadság nyugalma.
Engem sem vonz az erdőn túli világ, a torzsalkodás, a világban uralkodó erőszak, az irigység, a pénzéhség; az, hogy ki akarom a másikat szorítani, nem hagyok teret neki, még akkor sem, ha a testvéremről van szó. Inkább a vágyakról, az álmokról mesélek, arról, ahogy nekem tetszene az élet: milyenné szeretnék válni, milyen embereket szeretnék látni magam körül. Modern reneszánsz vígjátékot kínálok, bizonyítandó, hogy itt és most is, ki lehet szakadni, le lehet vetkőzni a világ megannyi iszonyatát, és szabad szerelmesen ízlelgetni a titkokat.
Az én erdőm a szó mélyen rousseau-i értelmében vett természetiséget idézi: azt, amelybe kilépve, az ember visszatalál önnön természetéhez. A kiszakadás – beilleszkedés. Nem a Szentivánéji álombeli helyzet, amelyben az erdő a tudatalattink erdeje. Itt az átöltözések újjászületések: életből életbe való átlépések, önmagunk kipróbálása egy másik lényben. Szabadjon akár a másik nemben is, hitelesnek eljátszanom magamat! A szabadságom az, hogy játszhatom, s a játékomban bármit megtehetek.” Vidnyánszky Attila
„[Vidnyánszky] megtartja a darab cselekményét, de azt kiszólásokkal, idézetekkel, betétekkel, játékokkal minduntalan fellazítja. Előadásának két kulcsszava van: a játékosság és a társulati kifejezés- és létezésmód. A kettő feltételezi egymást. A produkciónak az asszociációk végtelen sorára épülő előadásmódját csak összeforrott, közös színházi nyelvet beszélő együttes tudja megvalósítani és elfogadtatni. Másfelől csak erős társulat képes arra, hogy tagjai betöltsék egy konstrukció minden pontját. Ilyen társulat a beregszászi, különösen, ha Vidnyánszkyval dolgozik.” – Nánay István: Próbakő és társai. www.revizoronline.com
Képek az előadásból